A balesett

Reggel olyan jó érzés fogott el hogy valaki fekszik mellettem. A húgom benyitott és meg beszéltem még vele este hogy reggel amikor kell akkor jöjjön be és letámadjuk Michaelt. Úgy volt meg fogtuk és rá ugrottunk elkezdett minket csikizni én annyira ficánkoltam hogy leestem az ágyról. Azt hitték hogy valami bajom esett de csak nevettem és nevettem mivel  ma szombat volt nem kellett annyira siettni, így elterültem az ágyon jó  volt egy olyan nap amikor nem kell sehova se menni de ami közben játszottunk nem vettem észre hogy hívnak. A húgom meg Michael tovább játszottak én meg fel hívtam azt az embert aki kereset Luke volt.
 - Szia van ma programod? mondta hát én erre nem számítottam.
 - Szia nem tudom mért? mondtam halkan.
 - Ööööööö sétálni akartam veled csak nem tudom hogy lesz hogy ha magad se tudod.
 - Figyelj akkor megyek hogy ha a húgom is meg Michael is jöhet.
 - Persze ööö hánykor megyünk akkor? mondata de még magam se tudtam mivel 10 óra volt így azt mondtam hogy 3-kor.
 - Hol találkozunk?
 -Park.
 -Oké szia. hát ez jó még magam se tud hol van majd muttasa az utat ő biztos hogy jön velem azt hiszem.
 -Ööööö nincs kedvetek eljönni 3-kor a park-ba? kérdeztem tőlük.
 -Én szivesen elmegyek veled.mondta Michael a  húgomra néztem ő meg nézte Michael úgy hogy gondolom  igen hogy ha Michael jön szerintem bírja majd meg kérdezem. Olyan 13 körül elkezdtünk öltözködni Michael mindig ilyenel viccelődöt hogy ,,segítsek fel venni a melltartót˝ én meg mindig vissza utasítottam. Nem öltöztem ki minek Luke csak egy barát és nem lesz több annál. Mivel még mindig nagyon meleg volt ezért rövid nadrágot húztam és egy kék pólot és egy torna cipőt mert azért nem megyek papucsba. Michael a tegnapi ruhájába öltözött olyan jó volt mellette aludni és főleg úgy amikor filmet  néztünk akkor én választottam mivel nőböl vagyok ezért romantikus filmet néztünk és azt hiszem amikor sírni kellett volna akkor nevetem mert Michael meg csikizet vagy épp beszélgetünk ő azt mondta hogy nem zavarja hogy ha romantikus filmet nézünk úgy hogy jó volt.  Amikor elindultam velünk akkor nem volt valami jó nem nem azért mert nem élveztem a társaságukat hanem az hogy meg láttam a macskámat és a földön feküdt  halott volt valaki elütötte majd nem elsírtam magam mert hát 13 éves korom óta meg volt a macsesz és ez történik vele. Michael próbálta elvonni a figyelmemet róla de nem ment utána még egy sok ért a szüleim az hallottuk a parkban hogy egy nagy puff de nagyon hangos volt elkezdtünk elindulni én rohantam Michael jött velem Luke meg a húgomra vigyázott. Így jobb volt hogy nem volt ott velem se a húgom se Luke szerettem a húgom és csak mindig próbálom óvni és védeni de néha az se sikerül. Amikor oda értünk  akkor már késő volt  a szüleim  nem éltek úgy húzták ki a mentősök a kocsiból a holt testeket. Akkor eset össze minden én a földre le guggoltam és úgy sírtam hogy még sose oda jöttek  a rendőrök és kérdezték mi történt meg hogy mondtam hogy a lányuk voltam azt mondták hogy nyugodjak le és mennyek haza. Ahogy vissza értünk a parkba és láttam hogy a húgom nagyon boldog és látta hogy szomoru vagyok és akkor is mosolygot nem mondtam el neki mert az nem lenne fer majd elmondom neki ha itt az ideje.
 - Mi  a baj? kérdezte Luke.
 - Nem tudok semmit se mondani. mondtam Michael el akkarta mondani de mondtam hogy ne .
Indultunk haza fele ez már nem olyan volt mint delután hanem nagyon rossz éreztem hogy mindent ma veszítettem el a szüleimet és a macskámat ahogy ebbe belegondoltam a macska már nem annyira számított. A húgom még mindig úgy tudta  hogy a macska a bajom. De nem. Michael nagyon feszült volt és   én is de ő nem tudom miért?
 - Mi a baj? kérdeztem.
 - Annyira sajnálom. mondta én tudtom mért mondta- És ha tudtam volna segíteni akkor segítettem volna csak tehetett len voltam meg fagytam.
 - Michael te nem tehetsz semmiről. mondtam és megöleltem - Senki se tudod semmit se tenni se én se te se senki késő volt. és ekkor eltörött a  mécses megint sírtam és sírtam Michael is azt hiszem hogy bekönnyezett mert éreztem hogy valami végig megy a hátamon és azt láttam hogy Michael nem könyezik hanem ő is sír mint ha érezné azt amit én.
 - Bogi anya meg apa hol vannak? mért már itthon kellene lenniük.mondta ilyedten.
 - Nem tudom de haza jönnek nem ma mért elutaztak. mondtam de nem ez ez igazság.
 - Ja akkor oké és mikor jönnek? na erre már nem tudtam mit mondani.
 - Nem tudom éhes vagy? ez Michaelnek és a húgomnak szólt mert már csak ők vannak nekem aki nagyon a szívemhez kötnek mindketten bólintottak így rendeltem pizzát és azt ették nekem nem ment le egy falat se a torkomon  úgy láttam Michael se de evett  de csak egy szeletett én meg egy harapást csak mert úgy éreztem elég volt de tényleg.  A húgomat még hagytam egy picit tévézni én felmentem Michaelel jó vele lenni mert vigyáz rám, és így nekem nagyon jó. Este úgy aludtam el  ahogy szoktam egy bugyi és egy póló Michael meg egy bokszerbe aludt.
 - Nyugi nem lesz semmi baj. mondta folytonosan és közben simogatta a hajamat és annyira még emlékszek hogy megcsókolt a többi meg nem publikus.